Illik, vagy nem illik? Ki mondja meg?

2024.03.18.

Meglehetősen gyakran találom szemben magam a vásárlók révén egy nagy dilemmával. Komolyan mondom, nekem meg sem fordulna a fejemben ehhez hasonló dolgon aggódni. Na, de miről is van szó tulajdonképpen? Ahogy az lenni szokott a történet több szintből tevődik össze. Az első szinten kialakul az emberben egy óriási vágy egy adott kerékpár, vagy nem egyszer egy kerékpár kategória irányába. Miután ez meg van a második szinten felméri a helyzetet, hogy a környezete mit szólna ahhoz, ha ő bevállalna egy ilyen, vagy olyan bringát magának. A harmadik szintre akkor jut el a kedves vásárló, amikor a visszajelzések elbizonytalanítják Ez a gerjesztett bizonytalanság adódhat abból az egyszerű dologból, hogy a kinézett és vágyott bringa színe nem jön be a vásárlás előtt álló ember környezetében élőknek, de nem egyszer ennél sokkal többről van szó!

Meghökkenek akkor, amikor a lelkesedését összetörik valakinek, mondván az a bringa nem neki való, ne csináljon bohócot magából, vagy a kedvencem az öreg vagy már ehhez indokkal. Hm! Nem tudom, hogy lehet valaki, öreg egyáltalán egy adott kerékpár stílushoz. Miért kell az embereknek magukat beskatulyázva korcsoportonként megfelelni az elvárásoknak. Egyáltalán mik ezek az elvárások? Adott kor után már tényleg csak a TV-t bámulva, nyugdíjasként tengesse mindenki a napjait, várva a teljes leépülést? Ahelyett, hogy a környezetben élők örülnének annak, hogy a nagypapa még mindig aktív és az életet élvezve teker, ha máshogy nem, de magához képest nagyokat. Ettől már csak azt szeretem jobban, amikor valaki világ életében szeretett bringázni és tette ezt egy mountain bike keróval, majd egyszer csak bekattan nála valami és egyszeriben ellenállhatatlan érzést kezd táplálni az országúti kerékpárok irányába, amire a szeretett környezete őt nevetségesnek, vagy netán bohócnak kiáltja ki. Miért? A nálunk jóval nagyobb kerékpáros kultúrával rendelkező országok egyikében sem kell sokat utazni ahhoz, hogy az ember szembetalálja magát egy csoport 60 év fölötti elszánt és aktív biciklissel, akik az országutakat róják. Érdekes, ott nem kinevetik őket, hanem elismerően bólogatnak, vagy intenek nekik a mellettük elhaladó autósok, akik ráadásul még hatalmas türelemmel és odafigyeléssel is vannak irányukban az utakon.    

Tényleg van még hová fejlődni ezen a téren piciny hazánk polgárainak és nemcsak viselkedésben, hanem felfogásban. Nem tudom ki hogy van vele, de én mikor látom letörni valakinek a lelkesedését, kivétel nélkül mindig megsajnálom. Sajnálom, hogy olyan emberek veszik őt körbe, akik nem támogatják őt maradéktalanul és sajnálom, mert legtöbbször tényleg beállnak a sorba és nem valósítják meg se önmagukat, sem az álmaikat. Pedig ez jó nagy baromság! Miért nem? Nem érdemled meg? Te is, akárcsak én, vagy a másikunk egyszer él itt a Földön. Most kell kipróbálni mindent, ami egy kicsit is lázba hoz, mert ezt az egy esélyt kaptuk a nagyvilágtól.

És mi van akkor, ha nem jön be a dolog, ha úgy érzed majd, hogy mindenki másnak igaza volt, mert tényleg nem tudsz azonosulni vele? Semmi! Nem történik semmi, nem jön el miatta a világvége, nem kell emiatt a pokol tüzén égned, viszont elmondhatod magadról, hogy Te ezt is kipróbáltad. Belekóstoltál, mert így láttad jónak, megtetted, mert leszarod, hogy ki mit beszél körülötted. Valószínűleg azok akik beszélnek, még soha nem húztak egy bátrat, mert görcsösen figyeltek a környezetük okoskodására. nos, kettőtök közül Te leszel a boldogabb és végül csak ez számít, mert ezért élünk…

2024.03.18. Q1 KERÉKPÁRSZALON, Csaba