Tömlővel, vagy tömlő nélkül?

2023.09.07.

Jó sok éve már annak, hogy megjelentek a kerékpárokon a tömlő nélkül is használható kerekek. Voltak, akik azonnal rámozdultak az akkor újnak számító technikára és voltak, akik csak ízlelgették a témát, de soha nem lépték meg. Először csak az abszolút felső kategóriás gépeken és kerék szetteken volt elérhető ez a technológia, de ahogy az lenni szokott mára már ez a finomság is leszivárgott az alsóbb szegmensekbe. Tehát egy valamit magára adó gyártó már a középkategóriában (pl. Trek Dual Sport 3, Marlin 7 , Superior XP 909, stb.) ilyen rendszerű kerekekkel szereli a bringáit, de itt még csak a lehetőségét adja meg a vásárlónak arra, hogy akarja-e tömlő nélkül használni azt, vagy sem, így ezek a kerékpárok még alapból belsővel ellátva és hagyományos külső gumikkal kerülnek le a gyártósorról.  Azok számára, akik egy picit feljebb merészkedve a ranglétrán választanak maguknak egy magasabb műszaki tartalmú bringát, legyen az bármilyen gyártó terméke, szinte biztos, hogy az már eleve tömlő nélkül érkezik majd meg az üzletekbe. Természetesen, ha valaki ragaszkodik a jól bevált belső gumis rendszer, akkor sincs mitől tartania, hiszen a visszaalakítás nem igényel különösebb beavatkozást, vagy szaktudást.

Jelenleg tehát itt tart az iparág így például már egy Trek Roscoe (itt bármilyen ezzel egyenértékű bringát mondhatnék gyártótól függetlenül) bringa birtokba vétele is együtt jár a tubeless rendszer használatával és mivel egyre elterjedtebb ez a megoldás, egyre gyakrabban teszik fel nekem a kérdést az üzletben, hogy akkor most mi is ez az egész és miért is jó, vagy nem jó?

A félreértések kedvéért akkor érdemes tisztázni néhány dolgot, mielőtt az ember előnyökről és hátrányokról kezdene beszélgetni. A tubeless kerékpár gumiabroncsok kívülről ugyanúgy festenek, mint a belsővel szereltek. A legnagyobb különbség az, hogy ebben az esetben nem a belső gumiba pumpálunk levegőt, hanem akárcsak az autók esetében egyből a külső gumikba, aminek hatására a gumiperem a felniperemhez préselődik, elzárva a levegő útját. Ebből már egyenesen lehet következtetni arra, hogy ezeknek a külső gumiknak a peremrésze jóval erősebb kialakítású a biztos tömítés érdekében. Ennek a hozománya lesz az a nehézség, amivel le lehet „hámozni” az ilyenfajta gumikat a felniről. A TLR felnik esetében a levegőszökés minimalizálás érdekében sokszor még a küllőknek sem készítenek lyukakat. Persze a legtöbbnél, ahol a küllők mélyen a felniben vannak rögzítve, ott is könnyen megoldható ez a probléma pár réteg tubeless felniszalaggal és a tömítőanyaggal (tubeless folyadékkal).

Érdemes leszögezni, hogy nincs olyan kerékszett, ami 100%-os defektvédelmet nyújtana, így a tubeless technológia sem tud mindentől megvédeni, de ezek a kerekek mára olyan fejlett alapokon nyugszanak, hogy a defektgátló folyadéktól sokszor megbízhatóbbak, mint a belső gumival szerelt kerekek. Természetesen ez is ki tud lyukadni, de általában észre sem lehet venni, mivel a bennük lévő folyadék máris elintézi a problémát.

A tubeless rendszerek a következőképpen állnak össze: felni, a gumiabroncs, speciális szelep, és tömítőanyagok, míg egy hagyományos kerék a felniből, a gumiabroncsból és egy tömlőből áll. Emiatt a tubeless könnyebb (bár nagy súlykülönbségre nem szabad gondolni), még úgy is, hogy egy minimális folyadékmennyiség van a gumikban és a gördülési ellenállásuk kedvezőbb, mint a belső gumis kerekeknek. A hátrányuk mindenképp abból fakad, hogy nehezebb felszerelni, ha pedig véletlen szétszakadnának, vagy komolyabb sérülés érné őket, drágább a cserélésük, azonban erre igencsak ritkán kerül sor. Ott, ahol kimondottan nagy terhelés alatt vannak, mint például egy Trail kerékpáron, valószínű gyakrabban megeshet, de a közkedvelt Cross kerékpárokra ez kevésbé igaz.

Akinek körülményesnek tűnik ez az egész, az gondolom feltette már a kérdést, hogy mi a frász előnye van ennek a rendszernek? Nos, a gumiabroncsok alacsonyabb nyomással is használhatóak, ez pedig javítja a tapadást terepen, anélkül, hogy fennállna a defekt veszélye. Mivel nincs külön belső gumi, így nincs súrlódás a gumiabroncs és a belső között, vagyis nem léphet fel becsípődéses defekt. A belső gumi hiányában tehát alacsonyabb nyomáson is képes üzemelni, ez által magasabb kényelmet és gördülési teljesítményt nyújtva durva felületeken. A legtöbb keletkezett kisebb-nagyobb lyuk magától bezáródik a slime-nak köszönhetően, amely viszont nem, azok könnyen javíthatók gumiabroncsdugóval.

Ezek hallatán, ha valaki azonnal dobná a meglévő kerekeit és szaladna átalakíttatni a kerékpárját, vegyük sorra a hátrányokat is, mer ugye nincs olyan, hogy valaminek csak előnye van.

Többe kerülnek, mint a belsővel szerelt kerekek és gumiabroncsok. Ha gyárilag nem TLR kerekek vannak a bringán, akkor új felnikre is szükség lesz, meg egy kicsit több felszerelésre a javításhoz és karbantartáshoz. A felszerelésük több bajlódással jár, vagyis bonyolultabb, nehezebb és piszkosabb. Ha a gumiabroncs elszakadt, vagy a keletkezett lyuk túl nagy a gumiabroncsdugóhoz, akkor bizony szükség lesz egy tartalék belsőre, hogy hazajuss. A levegő és a tömítőanyag kifolyhat a felni és a gumiperem találkozásánál, ha a gumiabroncs nagyon erős ütést kap. A tömítőfolyadékot 3-6 havonta újra kell tölteni.

Én magam elsősorban azon MTB bringások számára ajánlom a tubeless rendszerű kerekek használatát, akik valóban a hegyekben használják a gépeiket és nem riadnak vissza a szerelés okozta nehézségektől sem. Ezek után mindenki eldöntheti, hogy miként szeretné a jövőben használni kerékpárját, de az-az egy biztos, ha csak a defektvédelem hozott lázba ebből az egészből, akkor arra van bőséggel más megoldás a tömlős rendszerek esetében is.

2023.09.07. Q1 Kerékpárszalon, Csaba