Trek X-Caliber 8 2018 Teszt

Most már, hogy négy hónapja élünk együtt a kis kék X-Caliberrel elérkezettnek látom az időt arra, hogy leírjam és megosszam a vele szerzett tapasztalataimat. Sok fajta 29-es kerékméretű kerékpárt próbáltam már ki az elmúlt években és el kell mondjam, hogy mindegyik más és más, még akkor is nagy különbségeket lehet tapasztalni, ha egy gyártónak a két különböző típuscsaládjába tartozó modelleket vetünk össze.

Az X-Caliberek a Trek merevvázas mtb kínálatában egyértelműen a középkategóriát képviseli. A gyáriak a hobbi célokra szánt Marlin és a verseny felhasználásra szánt Procaliber család közé lőtték be a szériát kisebb-nagyobb sikerrel. 

Már az idei szezon elején az volt az érzésem az első találkozásunk alkalmával, hogy egy kicsit elszámították magukat a tervezők, ugyanis ez a bringa nagyon nem egy középkategória (és most nem a felszereltségről beszélek). A váz anyaga Alpha Arany Alumínium a geometria és az oválisan ellapított, már-már szögletes alsó és felső vázcsöve, mely meredeken lejt a nyeregcső irányába sokat elárul arról, hogy mire és kiknek is szánja a Trek ezen széria tagjait. A célközönség egyértelműen az a kerékpáros aki nem tör versenyzői babérokra, de a tingi-langi hétvégi tekerések is nagyon távol állnak tőle, vagyis szereti kiengedni a gőzt egy erős, izzasztó hajtással munka után.

Az első két alkalommal még csak szoktuk egymást, így nem is merészkedtem erősebb terepre az újdonsült X-Caliberemmel, így volt lehetőségem nyugodtabb körülmények között megfigyelni a tulajdonságait. Annak ellenére, hogy a gyártók már egy pár éve erőltetik a hajtás "egyszerűsítését" (1x11, 1x12, 2x10, 2x11 stb. rendszerek), be kell vallanom én nekem egy kicsit hiányzik a megszokott elöl 3 lánckerék, no de ez legyen az én bajom...

A kormány bazi széles amivel még a több hónapi tekergőzés után sem vagyok kibékülve, bár ez nem a Trek X-Caliber sajátja, mivel ma ez a divat, így minden 29-es kerékméretű bringába hasonló kerül. Persze a magyarázat az irányíthatóság könnyítésében rejlik, de valahogy nekem az akkor is sok, ha maradunk együtt akkor biztosan le fogok vágni belőle egy pár centit, vagy cserélem egy rövidebbre. Az érzés határozottan megerősödött bennem, amikor a barátokkal már igen feszes tempóban kezdtük nyúzni a bringákat és magunkat. A szűk erdei ösvényeken nekem sokszor valódi hátrány volt a bikaszarv szerűen szélesedő kormány. A markolat ezzel szemben igazi meglepetés volt számomra, amire határozottan igaz az a mondás, hogy ne ítélj elsőre. Ránézésre nem nagy szám, de ennyi együtt töltött km után állítom, hogy kiváló fogást biztosít és aki olyan, mint én és hajlamos a kézzsibbadásra, nos azt kell mondjam, hogy még ez a pont is kitolódott a használat során.

Igazán nagyot villantani ott tudott a bringa ahová való! Terepre. Dombos, hegyes vidéken már a 2x10 hajtás áttételei is hatékonynak és jól kihasználhatónak tűntek, itt már kevésbé hiányzott a nagyobb lánckerék előre. A vázgeometria hozta azt, amit a megjelenése is sugal, iszonyatosan jól lehet vele megmászni a meredekebb falakat is, sosincs az az érzése az embernek, hogy mindjárt kiugrik alóla a bringa, nem akar hanyatt vágni, csak megy és megy, persze addig amíg bírjuk szuflával.

A hatalmas kerekek nyújtotta előnyök, persze megint csak nem a Trek X-Caliber számlájára írhatóak, hanem a kategóriáéra, de a fantasztikus fordulékonyság, már az amerikaiak sajátja a náluk alkalmazott G2 geometriának (sajátos szögben álló teleszkóp és homlokcső kialakítás) köszönhetően. 

A Shimano Deore váltókarok egy XT után kicsit nyúlósabb érzetet adnak, de azért meg lehet szokni őket, mivel a pontossággal és a gyorsasággal nincsen baj, azért az erőltetett menetben történő váltásokat kevésbé tolerálja.

A hátsó XT váltó és az első Deore váltó működése egyébként minden igényt kielégít. A Race Face név a kerékpárosok számára bizonyára sokat mond és jól is cseng, persze nem ok nélkül, hiszen a kanadai cég már jó pár évtizeddel ezelőtt letette a névjegyét a szakma számára és beírta magát a kerékpározás történelem könyvébe a kiváló minőségű és innovatív termékeivel.

Ezért is volt meglepő, amikor az első váltót használva a hajtómű több alkalommal is feltekerte a láncot amivel szépen dedikálta is a Waterloo Blue festést. Ez még az első napokban történt, erősen a kezdeti időben, amit aztán teljes biztonsággal elhagyott az összekopást követően. Nehéz lenne megmondani, hogy a lánc volt szar, vagy tényleg a hajtómű nyers egy kicsit, de a tény az, hogy legutóbb az XT hajtóműves bringával ugyanígy járt a barátom, szóval a tanulság annyi, hogy tényleg hagyjunk egy kis időt az új kerékpároknak arra, hogy az alkatrészei összeérjenek és csak utána kezdjünk komolyabb gyilkolászásba.

A RockShox Recon 30 levegős telója dicséretet érdemel a szép mozgásáért és a jó csillapításért, ebben a kategóriában még a merevségébe sem tudnék belekötni, hiszen akinek ez nem elég az már tényleg csak az abszolút felső kategóriában találja meg a számítását. 

Azt gondolom, a leírtakból kiderül, hogy a Trek miért is számította el magát egy kicsit ezzel a pozícionálással. Véleményem szerint az X-Caliber széria túl jó középkategóriának és túl közel áll a versenykategóriához. Ebből pedig az következik, hogy a vásárló abban az esetben, ha időben nem tud tájékozódni erről megfelelően akkor lehet, hogy egy igásló helyett egy versenylóval tér haza. Azt pedig tudjuk, hogy az egyik ebben jó a másik meg abban...

Nagyon megkedveltem az X-Calibert amiből a 2019-es szezonra készített bringák vagányabb festéssel várják majd a vásárlókat, amelyeket itt tudsz megtekinteni!

2018 november 16. Q1 KERÉKPÁRSZALON, Csaba